1. |
Intro
01:08
|
|||
2. |
Veszélyes játék
03:18
|
|||
|
veszélyes játék vízen tüzet rakni
olvadó vasat kézzel kovácsolni
örvénylő tengeren ladikban evezni
vérző üres szívvel örökké szeretni
hisz a nő szerelme fuvallat széliránnyal változó
olykor heves áradat olykor csendes halálhozó
pengeélen táncol ki más szívében kutat
mert halott lelkű koldus az kit a tükröm mutat
de mind e veszély mondd mire nékem
hűs magányomban is a szívem ezer tőrrel szemben is
szerelemről álmodik
|
||||
3. |
Zacc
03:48
|
|||
|
az este ma épp kókuszgolyó
csillog a fehér reszeléken
a világ gesztikulál bolyhos
néma színész a gépbe beégve
nincsen púrhab ami összemosson
hosszú percekből egy órát
nincsen olyan sav ami lemarjon
tragédiákat a szóvá
átértelmeződött minden
a tejszínhab alatt a keserű kávé
múltunk zaccol a gittben
|
||||
4. |
Ha nem vagy itt
03:12
|
|||
|
Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél -;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.
|
||||
5. |
Kocsiút
03:04
|
|||
|
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
|
||||
6. |
Őszi esőzés
04:44
|
|||
|
Őszi-csendre hulló, lassan elmúló,
sárguló, rőt levelek,
árkok vizében messzire úszó,
névtelen, bús üzenet.
Koppan a földön a gesztenye gombja,
inge kinyílt, csupa rongy,
vissza ki varrja a gombot a lombra,
nincs se szabó, se bolond.
Ki varrja vissza a gombot a lombra,
vajh, ki lesz, ki visszaad?
Ki tudja miért ad, s miért vesz vissza,
az, ki adott, s aki ad?
Ágy ez a vers, aki benne elalhat,
álmaival betelik,
álmoddal álmodunk, tovább, amíg hat,
s mint az eső, beterít.
Kerít a bánat, bár begyűjtve a méz,
télire már teli van,
teli van a kamra, ám üres a szív,
üresen kong a harang.
|
||||
7. |
Iga
03:03
|
|||
|
a világ végén békében vagyunk
nem mosolyog rajtad senki és nem szégyellek
nevetni szoktam magamon hogy ez miféle játék
a másik után tudlak e majd szeretni
követsz velem fázol a téli erdőnél is
hidegebb az arcod
árnyékaink hosszúak acélkékek
roskadozunk mint a havas fenyők
ha letennénk a táskáinkat és boldogan nyújtózva
megállnánk ha megállnánk és nem mennénk tovább
itt találnánk a testeinket reggel
izmaink még engedelmesek
vak bányalovak dolgoznak bennük
némán lehajtott fejekkel
minden szervünk hűségesen szolgál
visszatérít elrendelt helyünkre
visszavesszük a városi ruhát szokásainkat
lepereg rólam meleg síkesztyűm pamutzoknim
fogyatkozik jóságom türelmem
szomorú kapkodós szétszórt leszek
a pénztárcám már ott maradt valahol
fülbevalót fésűt tollat
most épp körömcipőt nem találok
ismét rohanok és nincsen rád időm
sok hétköznapi holmival együtt
véletlenül elhagylak
|
||||
8. |
Szívdesszert
03:27
|
|||
|
mert nem szerettem én még senkit így előtted
hogy a józan eszemmel ne tudtam volna miért
A érvek itt e büszke cédrusok ledőltek
a lábam ismeretlen vad , ősz tájra ért
pedig ha úgy veszem kedves se vagy, se szép
de bájkörödbe léptem, s nincsen onnan többet exit.
S minden mi most mélyen elásva bennem él
tenyészve és búján fényed felé törekszik
sok apró gesztusod : a szendéd és a szexid
ami átjárja lényed minden rostját ízét
a minek mondjam ezt a női entitást
hogyha nem tudok utánad szeretni senki mást.
Minek mondjam, de tényleg minek mondjam
minek nevezzelek? Na jó az egy másik vers mindegy is
minek mondjam?
Már megint itt van a szerelem már megint izzad a tenyerem köpni kell phűj
|
||||
9. |
Szerelmes vers
03:04
|
|||
|
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
|
||||
10. |
Hajnali ének
02:29
|
|||
|
Elkártyáztam a gyenge szívem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szelíden,
megháglak nehezen, halkan.
Jöjj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred,
pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.
Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad!
Ez a csont-pufogás, ez a hanti rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem!
|
||||
11. |
Tiszta szívvel
03:00
|
|||
|
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
|
||||
12. |
Valahol az erdő mélyén
02:56
|
|||
|
Valahol az erdő mélyén furulyázik egy kis tündér,
Valahol ha meghallják, az erdő mélyét is kiirtják.
Valahol az erdő mélyén, ott is lakik fekete tündér
hogyha ez egy mese volna, Rám nagyon haragudna
elmesélem a legféltettebb titkát:
örül, ha a legkisebb tündért bántják,
S ha a szívében jó volna, táncolna, furulyaszóra.
A valóságban nincsen jó tündér
legfeljebb ha a szemembe néznél.
Ott a fekete tündér se létezne
de a kis tündér sem,aki zenélne.
Valahol az erdő mélyén furulyázik egy kis tündér,
Valahol ha meghallják, az erdő mélyét is kiirtják.
|
||||
13. |
Megnyugvás
03:23
|
|||
|
folyik a betétből a toll tintája
ömlik mint az érzés
az asztalra
az atlaszra
egykor a felhőtlen égbolt
a hamvas menyecske
az üde forrásvíz volt az ismérv
a tájra
mostanság az egység
véresen komolyan
mocskosan piszkosan
bomlani látszik néha elmélázik
az utazó közönség
|
||||
14. |
Álmatlanság
02:16
|
|||
|
szétpattan már halhólyagom a lélek
és nem dobnak vissza bárhogy tátogok
füzek alján esővízből élek
pikkelyek közt az ég is átcsorog
uszonyt növesztek mása szárny helyett
felhő kék dalom végül visszanyeltem
sas álmaim ölből ölbe hullnak
befogadjon víz alatti mennyem
már nem rettegek a horogtól és a száktól
bejártam érted oly sok árteret
megkérem istent adjon vissza engem
az óceánnak ami egy veled
ha meg nem is hal be nem teljesít
legalább had szeressem lubickolásod
semmim se vagy mégis minden egyben
víz levegő a szák ami kihalászott
|
||||
15. |
Ölelj agyon
02:57
|
|||
|
többé ne várjatok rám
láthatjátok nem nézek vissza
megyek előre
utána sorsom ez
oda ahol a hold ezüstre festette a jeget
hagyjatok bánatos szép szőkék
nyers illatú kedves vörösek
ében csillogású sötéteim
mindig mosolygó gesztenyék
ég veletek szűz énekek
vöröslő ha kell gyengéd körmök
kenyeret törő kezek
örömöt hozó ujjak
s ég veletek rúzsban égő szájak
meg kell találnom őt
a szélben karcos ágak között
ladikok korhadása mögött
a halotti sikolyok hátán
az utolsó sóhaj szárnyán
megnyúzott halak pikkelyén
betonszívem visszhangjában
legyek halak maradéka
mit kagylók rágnak éjjelente
sűrű békanyál a vízen
ember ki csak térdepelne
hullám ha nem is égig érő
part, amely életre hív
a sodrás, ami partot öl
egy konzervdoboznyi szív
egy konzervdoboznyit szív
és ha majd veled leszek
csillagból csiszolsz új szemet nekem
s a kiszabott létrám varrhatod majd
s a hajnali dér lesz csillám hajamban
|
||||
16. |
Itt
02:42
|
|||
|
Itt minden gyom örül a délnek,
hogy nem kell másra vetnie
parányi árnyát. E vidéknek
holtan se lennék semmije.
Minden bokor magának térdel,
esdvén az Istentől esőt,
s ha küld - kuporgatja a tócsák
ezüstfilléreit a föld.
S azt is tudom, mindegy e tájnak,
leszek vagy nem leszek jelen;
csecsemő arcáról a légy:
elröppen emlékezetem.
Csontjaimmá szikkadt magányom
nem mállik szét soha e földben, -
a kiürült jövőbe lépek
mégis, hogy sorsommal betöltsem.
|
||||
17. |
Létige
02:45
|
|||
|
te vagy a vázam, a szisztémám
a nem létező architektúrám
a bulimiám a teljes kontrasztom
a fejben hadakozó intellektusán
te vagy a konzervativitás
ami belőlem mindig is hiányzott
a ragozatlan szerelmi vallomás
s a mi történetünk vajon hány szó?
te vagy az éjjeli csók
|
||||
Naked SZESZ Szeged, Hungary
If you like Naked SZESZ, you may also like:
Community / GBY
by Running Joke
A pair of gutsy indie rock songs from Adelaide outfit running joke that are as hooky as they are bone-brittle.
go to album
Gritty garage punk from Wilmington, Delaware has a super classic "Girls in the Garage" sound.
go to album
Frantic Semantic EP
by Grow Rich
Fuzzy and swirling shoegaze soundscapes from Indonesia full of emotion and DIY spirit.
go to album
If you're in the mood for grungy fuzz pop, then this indie trio from Brooklyn, NY, have your number.
go to album
Rantings From The Book Of Swamp
by Kim Salmon and the Surrealists
Melbourne avant-gardists Kim Salmon and the Surrealists return with a slab of grungy, lo-fi rock & roll.
go to album
Post-punk in the Sonic Youth mold—melody covered by creeping fuzz, anchored by architectural rhythms, with lyrics both abstract and direct.
go to album
The new single from the NY band WIVES heaves and scrapes, giving feral new life to the modern rock sound.
go to album
